"Kevesebb sok, több kevés"

Szőnyi Tábor 2018.07.01-07.

         Az idei évben szerettük volna témánkkal a "világ zajában" megtalálni azokat a szinte lényegtelennek vagy elveszettnek tűnő részleteket, melyek mellett a gyerekek a hétköznapok során a felfokozott digitális világgal teli életükben talán már egyszerűen elsétálnak, vagy nem töltenek egyáltalán időt a megfigyelésükkel. Mindezt ötvöztük az egyszerűsítéssel, redukálással és az egyszerű formákból való építkezéssel. Volt olyan feladat, amin módosítanunk kellett, mert az időjárás nem engedte a megvalósítását, és mint a tavalyi évben is, igyekeztünk a jelenlévő gyerekanyagra hangolni az új feladatot.

       Nagy öröm volt számunkra, hogy sok ismerős arc köszönt vissza ránk a tavalyi a csapatból, és szerencsére rengetegen csatlakoztak az idei év táborozó közösségéhez. Így az első feladat során a régieknek az új gyerekek közül választott párjaikkal kellett megfesteniük egymást. A kép nem egy egyszerű portré, ugyanis a társuk sziluettjének megfigyelése és annak megrajzolása után, szabadon választott festészeti technikával egy olyan hátteret kellett elkészíteniük, amely visszatükrözi azt a társukkal folytatott kommunikációt, mely egymás megismerésére irányult. Az egymásról megtudott információkat írhatták, illusztrálhatták a képen, a sziluetten belül pedig üresen kellett hagyniuk a lapot. Így az ábrázolt portrén szereplő személy megismerése sokkal részletesebb, alaposabb a néző számára, mint egy egyszerű tanulmányrajz esetében.

     Az első délutánon egy hallással összekapcsolt térábrázolási feladatot kellett megoldaniuk a táborozónak, amikor is ki kellett fülelniük egy hangot a zebegényi Főtéren. Bármilyen hangot választhattak, ami nekik valamiért érdekesebb volt, mint a község alapzaja. Azt is ki kellett fülelniük, hogy mi adhatja ezt a hangot és az honnan jöhet. Ha megtalálták a hang forrását, el kellett képzelniük, hogy ott ülnek a hangot adó élőlény vagy tárgy mellett. Ebből a perspektívából kellett elképzelniük és fekete-fehérben megjeleníteniük Zebegény Főterét. Lehetett ez egy fán ülő madár, vagy a lent zizegő bogarak látószöge.

          A második napon lesétáltunk a Dunához, ahol hármas csoportonként kapták meg az aktuális témát. Ez pedig a csoport által választott tájképrészletbe való minimalista építmény belekomponálása volt. Az épülettípusok közül húznia kellett a csoport kiválasztott emberének egyet és közösen ki kellett találniuk, hogy a látott dunai szakasz melyik részére és ott konkrétan hová tervezik az adott építményt. Ezután a csoport tagjai önálló terveket készítettek A/4-es méretben. A témák között volt híd, nyaraló, biciklis étterem/pihenő, kilátó, vasútállomás stb. A grafittervek egészen elképesztően jól sikerültek, és utánuk az A/3-as méretben elkészült látványrajzok is, melyekhez többnyire tűfilceket és aquarellt használtak.

     Délután amikorra már a táj nagyobb részeit jól megfigyelték, elkezdtünk a részletekre koncentrálni. Lehetett ez egy ág, vagy egy göcsörtös törzs, egy csónak, vagy az épp kikötött kenu. Mindezt minimális színekkel, azaz a három alapszínnel (kék-sárga-piros) kellett megvalósítaniuk. A kisebbeknek, akik még nem ismerték az aquarellt, ezt a technikát választottuk, de dolgozhattak még a három színnek megfelelően tussal is. Ezen kívül a lényegesebb dolgok kiemeléséhez tűfilcet és fekete tust is használhattak. A nagyobbaknak pedig egyszerű formájú színes papírdarabot kellett az A/3-as lapjukra ragasztaniuk szintén az adott három színből választva. A forma itt lehetett egyszerű geometriai vagy egy nagyobb árnyék, vagy tárgy esetleg tájrészlet formája is. Erre fekete tussal és tűfilcekkel került a részlet gazdag rajz. Rengeteg laza, könnyed aquarellkép és részletes tusrajz készült, így a kisebbek és nagyobbak is ki tudtak teljesedni az általuk szeretett vagy jobban kedvelt technikákban.

          Szerdán bemelegítő portré krokizással kezdtük a napot, mert a következő témának az egyszerűsítés útján a kubista portrékat, ezen belül is Pablo Picasso munkáit vettük alapul. A táborozók szabadon választottak párt. A kubista elemek felhasználása során arra kértük őket, hogy a társuk akár az elemek egyes részleteiben vagy a kép hangulatában mégis felismerhető legyen. Azt tapasztaltuk, hogy a kisebbek, akik az adott irányzatot még alig ismerték, sokkal felszabadultabban láttak hozzá a munkához, mint az idősebbek. Bátorítottuk őket egyedi színek keverésére, és ha elakadtak, akkor vagy eszközt, vagy méretet váltattunk velük, ami - úgy tapasztaltuk - nagyon jól kizökkentette őket a megrekedtségből. Ezt a témát nagyon koncentráltan, alaposan készítették, így a délelőtti és délutáni időkeretet is engedtük, hogy ezzel töltsék ki. Akik hamarabb elkészültek azok egy kis lazító, Zebegény karakterei című képregényhős tervezésen dolgozhattak. A karaktereket a tábori élményekből indították el, sok vicces megoldással fűszerezve.

            A csütörtöki napot a Szőnyi Múzeum megtekintésével kezdtük, ahol egy nagyon részletes tárlatvezetést kaptunk. Az ehhez kapcsolódó feladatunk a Részletek lényege címet kapta. Itt ugyanis a tárlatvezetés során, vagy után a Szőnyi által festett képeknek hat olyan részletét kellett megrajzolniuk 10x10-es lapokra, melyek nem kapnak a képeken központi szerepet, a gyerekeknek viszont mégis érdekes valami miatt.

     Délután a kilátóhoz szerettünk volna felsétálni és ott a természetben talált anyagokkal és festékekkel témájában és színeiben minimalista assemblage és montázs képeket készítését terveztük, de sajnos az időjárás közbeszólt. Az eső elől így fedett helyszínre húzódtunk, ahol próbáltuk az ott fellelhető anyagokat ehhez felhasználni és a nagyobbaknak pedig lehetőséget adtunk, hogy a komfortzónájukból kilépve 120x70-es óriás képeket készítsenek. Amíg volt alapanyag, néhány kisebb gyerek is beszállt a festésbe, munkáik a kiállításon nagy sikert arattak. Volt, aki a gesztusfestészet irányába ment, volt, aki egy tájképet vagy erdei részletet ábrázolt.

          Pénteken délelőtt a már hagyományos közös nagy képet készítettük el, ezt szeretnénk a későbbiekben is megtartani, mert nagyon várják a gyerekek. A nagy létszám, és a korbeli különbség miatt most kettévágtuk a lapot. Az egyikre a kisebbek a tábori helyszíneket, a nagyobbak a másik lapra pedig a táborozók arcait festették és száradás után és két térbeli papírobjektet készítettek belőle. Az egyiket a rajzbakokon installáltuk a másikat pedig belógattuk a térbe. A délután a kiállítás rendezéssel telt ahol sok gyerek maximálisan kivette a részét a munkából. a tavalyi csapat már egészen rutinos volt ebben, ez nagy segítség volt számunkra, mert most az idei 27-es létszámnál ez elég nagy munkának bizonyult.

            A helyszínekkel teljes mértékben elégedettek voltunk, köszönjük az iskola és az ott dolgozók maximális rugalmasságát és azt, hogy nekik köszönhetően a zárt teret igénylő munkákat megfelelő körülmények között tudtuk kivitelezni. Egyetlen hátulütője volt számomra az idei helyszínnek, hogy az iskolai belső tér, kicsit "iskolai" hangulatúvá tette az amúgy teljesen más életérzést nyújtó szabad ifjúsági művésztelepet. A gyerekek akarva akaratlanul szabadabban viselkednek egy olyan helyszínen, ami kimozdítja őket a hétköznapokból. Nagyszerű példa volt erre, amikor az eső miatt a fedett szín alá kellett bemenekülnünk. Ott igazán elindult a "Szőnyis" művésztelep hangulat zenével, átélt, koncentrált és önfeledt kísérletekkel teli festéssel. Idén ezért próbáltuk a feladatok többségét kültéri helyszíneken megvalósítani.

          Ezt az egy dolgot leszámítva azonban a terveink nagy része megvalósításra került, a továbbiakban azon gondolkodtunk, hogy ha a következő évben is nagyobb korosztályos különbség lesz, akkor lehet, hogy 1-1 feladatnál kicsit bontanánk a csapatot, mert a kicsik még azt sem tudják sok esetben, hogy egyes eszközöket hogyan kell használni, kezelni, milyen lehetőségeket rejtenek, a nagyobbak pedig ez már nem jelent kihívást. Így nekik a korosztályuknak megfelelő fejlesztésre fektetnénk jobban a hangsúlyt. Idén voltak olyan fiatalok, akik a kamaszkorba lépve (11-12 éves korosztály) a rajzi törés jeleit mutatták, tavalyhoz képest nehezebben kezdtek nekik a faladatoknak vagy kevésbé érezték a jól sikerült munkáikat is sikeresnek. Azt gondolom, hogy fontos a táboron belül a lehetőségekhez mérten külön-külön is foglalkozni ezekkel a gyerekekkel, mert ha ezen a nehezebb időszakon sikerül túllendíteni őket, akkor akár ez a pályán maradásukra is pozitívan hathat. Boldogsággal töltött el a nagyobbakkal való beszélgetés során, hogy a tavalyi évben mennyit jelentett nekik akár ez az egy heti megerősítés. Közülük 4-5 ember már művészeti középiskolában folytatja a tanulmányait szeptembertől. Egyértelmű, hogy ez a befektetett munka nem csak a mi sikerünk, nem csak a tábor sikere, mert nagyban hozzájárul ehhez az adott gyerek kitartása, szaktanáraik segítsége, az esetleges plusz szakkörök és órák, de azt gondolom, hogy ezeknek a gyerekeknek az életében nagyon nagy megerősítő szerepe van az Ifjúsági Művésztelepnek is. Ennek köszönhetően később már tapasztalatokkal tele indulnak neki egy felnőtt művésztelepnek, ahol könnyebben építenek kapcsolatokat is vagy akár későbbi szaktársakra találnak már most. Ez egy kincs, egy megismételhetetlen múlttal rendelkező gyémánt itt Zebegény szívében, amit remélünk jövőre is lesz lehetőségünk tovább csiszolni és szépíteni. :)

Zebegény, 2018. 07. 08. 

Az ifjúsági művésztelep művészeti vezetői:

                             Petró Zsuzsanna                               és                      Parlag István

kerámiatervező művész, design és vizuálisművészet tanár            szobrászművész